Marosz Diána: Te szlovákul tanulsz? Minek?

Élt egyszer Budapesten egy álmodozó, romantikus lelkű fiatal lány. A világból leginkább a semmilyen gyakorlati hasznot nem hozó dolgok érdekelték. Rajongott a természetért, irodalomért, zenéért, képzőművészetért. A nyelveket is nagyon szerette, különösen a kevésbé népszerű, „egzotikus” nyelvek vonzották.

Marosz Ajna fotója

 

A gimnáziumban többek között ógörögül és latinul tanult. A téli családi sítúrák során elbűvölte a szlovák hegyi falvak hangulata. A behavazott falu fölött a széngáz jellegzetes „illata” terjengett, a település közepén a boltban csupa Horalky és Tatranky sorakozott a polcokon. De legjobban a nyelv tetszett neki – bár semmit sem értett belőle, valahogy kedvesen csengett fülének, mint kicsinyítő képzők szüntelen láncolata.

Érzékelte azt is, hogy a szlovákok kissé ferde szemmel néznek a magyarokra, és fordítva. Ezért aztán a maga kamaszos igazságkereső hevületében elhatározta, hogy ő bizony megtanul szlovákul, és megszeretteti magát a szlovákokkal. Szokatlan ötletét környezete egy része értetlenül fogadta, de ő tántoríthatatlan maradt.

Ez a fiatal lány én voltam.

Mai eszemmel kicsit bolondos ötlet volt ez a szlováktanulás, de akkor teljesen normális dolognak tűnt. Megvettem magamnak a magyarországi szlovák gimnáziumokban használatos nyelvkönyvet. Nem ígérkezett túl izgalmasnak. Még „elvtárs” és „elvtársnő” szerepelt benne, bár már 1992-t írtunk. Engem azonban ez nem különösebben zavart. A nyelvtant egész jól meg lehetett tanulni belőle, és én mindig is az a típus voltam, aki először nyelvtant tanul, s csak később társalgást. Szlovákul beszélgetnem amúgy sem volt kivel, de a szlovák nyelvtant pár év múlva már egészen tűrhetően bírtam. Máig kapásból tudom ragozni az összes mintát (a legjobban a „kuli” mintán szórakoztam annak idején). Mindig iskolába menet tanultam szlovákul, a villamoson. Máskor nem volt időm, mert a szlovák volt az ötödik idegen nyelvem (nem, nem vagyok poliglott, a többi nyelvet rég elfelejtettem, mert nem használom őket). Néha ugyanazon a villamoson utazott az egyik fiú a párhuzamos osztályból. Ő sehogy sem értette a lelkesedésemet, s igen jól szórakozott azon, hogy ilyen „ronda” nyelvet tanulok. (Pedig később kiderült, hogy a nagymamája írta a szlovák–magyar kisszótárt.) Nem ő volt az egyetlen, aki így reagált a szlovákmániámra. Olyan ismerőseim is akadtak, akik kijelentették, hogy szlovák irodalom egyáltalán nem létezik. Máig hálás vagyok édesanyámnak, aki abszolút előítéletek nélkül tekintett az egész dologra, és mindig támogatott. Nem tanácsolta azt, hogy válasszak inkább egy hasznosabb nyelvet.

A szlovák nyelvtan mellett nagy hévvel vetettem bele magam az irodalom, történelem és földrajz tanulmányozásába is. Kívülről fújtam a Magas- és Alacsony-Tátra össze csúcsának paramétereit. A nyári szünetben nagy szlovákiai túrákat terveztem, melyeket édesanyámmal meg is valósítottunk. Amikor a gimnáziumban földrajzórán a szomszédos országokról tanultunk, egy egész órát én tartottam meg a tanár helyett.

A szlovák nyelv szeretete idővel odáig fajult nálam, hogy a továbbtanulásnál a szlovák nyelv és irodalom szak mellett döntöttem. Választásom néhány tanáromat is meglepte, akiknek más terveik voltak velem. De a legjobban szegény nagymamám búsult. Kiderült, hogy utálja a szlovák nyelvet és a szlovákokat is.

Az egyetemet nagyon élveztem. Minden érdekelt, leginkább a történeti nyelvtan és az irodalom. De az ószlávot is nagyon szerettem. Az egyes szláv nyelvek összehasonlítása mindig is elbűvölt. Később lengyel szakra is jelentkeztem, mert a lengyel nyelvet is gyönyörűnek találtam. Két szemesztert is Varsóban töltöttem, hogy jobban megtanuljak lengyelül. A végén kiderült, hogy lengyelül már egészen jól beszélek, szlovákul viszont szinte teljesen elfelejtettem. Ekkor gyorsan jelentkeztem egy nyitrai ösztöndíjas képzésre, hogy felelevenítsem szlovák nyelvi ismereteimet. Nem sejtettem, hogy ez a döntés beláthatatlan következményekkel jár majd egész életemre nézve: Nyitrán ismertem meg ugyanis későbbi férjemet, egy zsolnai szlovák fiatalembert...

De erről majd legközelebb.

 

 

Napló, Marosz Diána, szlovákul tanulsz