Anyukák és Mazsolák

Kacaj, zsivaj, kergetőző gyerkőcök, beszélgetésbe feledkezett anyukák. Mivel így január végén tetőzik az influenza, most a szokottnál kevesebben gyűltünk össze itt, a szőgyéni Mazsola-tanyán – mondja Smidt Veronika klubvezető –, egyébként nyolc-tíz baba és anyuka szokott összejönni.

A szerző felvétele

Engem is rögtön maguk közé fogadnak a pici gyerekek. Lucával labdázunk, Zénó minden felvételt megnéz a fényképezőgép kijelzőjén, Aliz babakocsit tologat, és a bölcsek megértő mosolyával néz a bohóckodókra, akik egy kis felfújható medencébe ugrálnak így télvíz idején. Bence és Dominika nem mozdult a játszószobából, ahol mára már annyi játék gyűlt össze, mint egy játékboltban. Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen immár kerek tíz éve léteznek, tavaly év végén nagy bulival meg is emlékeztek róla. Szép számban gyűltek össze e nagyszabású rendezvényen pici, kicsi és nagy Mazsolák szüleikkel, nagyszüleikkel a közös ünneplésre, emlékidézőre. Előkerült a régi szőnyeg, amely végigkísérte a baba-mama klubot a kezdetektől, eljött Tomi bohóc, volt hangszersimogató, szülinapi torta az önkormányzattól és minden, ami Mazsola.

 

Hogy született?

Blahovics Klaudia, a mára négygyermekes anyuka bábáskodott a klub születésénél. – Mint kezdő szülő tele voltam kérdésekkel s kétségekkel gyermeknevelés terén, ezért jó ötletnek tűnt összejönni más anyukákkal tapasztalatcsere s tanácsadás céljából. 2006 őszén Šmíd Andrea barátnőmmel megszólítottuk a kisgyermekes anyukákat, és elkezdtünk hetente egyszer találkozni. Az akkori polgármester, Nágel Dezső nagyon készséges volt, termet biztosított számunkra. Babáink kezdték megismerni egymást, és egyre rutinosabban oldották meg ügyes-bajos dolgaikat egymással a játék terén. Mi, anyukák is jól éreztük magunkat, hiszen már nem voltunk egyedül gondjainkkal. Aztán eljött az óvodás korszak, és Smidt Veronika vette szárnyai alá a klubot. Neki ezúton is megköszönöm, hogy összefogta és hosszú éveken át a mai napig színes programokkal gazdagítja a Mazsola-tanyát.

– Tamarával mi 2008-ban csöppentünk bele a klub életébe. Ő 3 hónapos volt akkor – veszi át a szót Veronika. Elhívtam Gáspár Árpit egy meseterápiás előadásra. Akkor volt új a Szász Attila polgármestertől és feleségétől kapott szőnyeg, mely végigkísérte a klubélet minden egyes mozzanatát, az ott elfogyasztott étkek pecsétlenyomatával. Alt István szőgyéni pedagógusként érkezett hozzánk feleségével, Ildikóval. Ők tartották a Hangbújócska címen meghirdetett zenei foglalkozásokat. Tóth Erzsébet doktornő a szelíd gyógymódokat népszerűsítette körünkben, volt fitlabdán való mozgás Gombás Anikóval, de számtalanszor piknikeztünk a szabadban, etettük a Vadrózsa farm lovait, jártunk tök jó napon, diáztunk, kreatívkodtunk, báboztunk, vártuk a tavasztündért Harangozó Brigittával, járt nálunk Szakálos Éva nővér, megtartjuk a magyar népmese napját, mi is várjuk a Mikulást, farsangolunk, könyvekkel, versekkel barátkozunk, locsolkodunk, gyereknapozunk, óvodát látogatunk, rendszeresen szülinapozunk, gyerekszájrovatot vezetünk, társasjátékozunk. Juhász Szilvia nővér a csecsemőmasszázst oktatta igény szerint 5-6 fős csoportokban. Ezúton is köszönök minden vele töltött boldog percet, mert közvetlenségével, időszerűségével hamar belopta magát a klubos anyukák szívébe; így ő lett minden pályázatunk szakmai háttere.

Miközben egyre többen csatlakoztak hozzánk, kezdtük kinőni, szűkösnek érezni a számunkra kijelölt helyet – folytatja Veronika. Kaptunk egy helyiséget a kultúrház alagsorában, felújítási költségeit teljes mértékben az önkormányzat vállalta magára, mesés tapéták kerültek a falra, kiegészítve Szász Attila akkori polgármester egyéni támogatásával – bútorzattal, kanapéval, szőnyeggel. Szász Attila beszédeiben is többször hangsúlyozta az efféle jövőt építő helyek és megmozdulások szükségességét. Ebben az időszakban merült fel a névváltoztatás gondolata is.     

 

Hogy miért épp Mazsola?

– Mazsola malac kicsi, zöld, és nincs otthona, de találkozik Manófalvi Manóval, a madárijesztők barátjával, és az befogadja őt. Manócska és Mazsola egy hétköznapi szülő és gyermek életét éli, hétköznapi konfliktusokkal és eseményekkel. Szóval bármelyikünk gyereke lehetne – mosolyog a klubvezető. – Aztán eljött a 2015-ös év, és Vígh Gábor polgármester vezetése alatt klubunk hivatalosan is bejegyzett szervezeteként folytatta tevékenységét. És hogy Isten áldása is velünk legyen, Farkas Zsolt atya 2016. január 20-án felszentelte a klubot. Örülök, hogy mára népes családdá alakultunk, hogy voltunk és vagyunk, hogy ezek a kis Mazsolák ennyi boldog pillanatot tudnak szerezni nekünk – mondja végszóként Smidt Veronika.

Bokor Klára

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg