Lány a ringben

Nők férfiszakmában

Somogyi Tibor felvétele

„Egyszer majd én is bokszoló leszek” mondogatta a kicsi komáromi lány, miközben édesapja az ökölvívómeccseket nézte a tévében. Édesanyja hiába erősködött, hogy azt felejtse el, mert beverik az orrát. Koczkás Tünde 17 éves korában bemerészkedett a kötelek közé. Ma már háromszoros szlovák bajnok…

Lapított orrú, férfias teremtést várok, helyette csinos fiatal lány jön velem szemben a komáromi sportcsarnok előtt. Táncos léptekkel, mert mielőtt ringbe szállt, zumbázni járt. Aztán a kötelek között jobban tetszett neki, mint a parketton. A zumbán és az ökölvíváson kívül nem is volt más sport az életében, csak a horgászat – mondja –, ha az sportnak számít. Hát, sportnak sport, de az sem épp a nőkre jellemző. „Egyetlen lány vagyok a családban – mosolyog Tünde, bár ez a kijelentése sem teszi érthetőbbé a választását. Az a megjegyzése, hogy „fiúnak készültem”, már talán valamivel.

 

Ütést csak a rigben osztogat

Tünde hat éve űzi ezt a sportot Győrfi György irányításával. „Amikor először beléptem a csarnokba, másik edző volt ott, a Peti bácsi. Neki mondtam, hogy »Jó napot! Bokszolni akarok«. Mire ő, hogy »tessék, akkor lehet menni átöltözni«. Ez 2011. december 13-án volt, azóta itt vagyok.”

Ha valaki azt hinné, Tünde kiskorában verekedős volt, nagyot téved. Esetleg a testvérével birkózott, de semmi több. Az iskolában csendes, visszahúzódó gyerek volt. Nem bántották, és ő sem bántott senkit. Ütéseket csak manapság osztogat – és kap is –, ott, ahol annak a helye: a ringben. Az ökölvívó-etika így kívánja...

Töredelmesen bevallom neki, hogy mindig ódzkodtam a férfi ökölvívástól is, a nőit meg nem nagyon tudtam végignézni, főleg azóta, hogy egyszer Németországban láttam egy olyan mérkőzést, ahol két lány pucér felsőtesttel püfölte egymást. Ettől lúdbőrözött a hátam. Tünde anyukája is így van vele, a lány ezt látja, tudja. „Szegényke mindig rosszul van, most már egyre jobban. Minden meccs után megölelget, hogy »jól van, megmaradsz«.

 

Edzésen fiúkkal bokszol

Tünde az edzéseken mindig fiúkkal bokszol, azért is, mert ő köztük az egyetlen lány. „Velük jobban szeretek, mert komolyabbak, meg több taktikával csinálják, tőlük sokat lehet tanulni. A lányok, főleg ha elönti őket a méreg, ütnek-vágnak.” Ha Tünde szembeáll az edzésen egy fiúval, akad olyan, aki vigyáz rá, de olyan is, aki teljes erővel üt. Előző nap is kapott egy jót orrba. Szerencsére nem látszik. Eddig megúszta törés nélkül, pedig ebben a sportban gyakran törik a csont.

„Mindenki azt hiszi, hogy az ökölvívás verekedés – vág közbe Győrfi Roderik, az edző fia és egyben szakosztályelnök. – De nem így van. Nyolcvan százalékban a fej a döntő, a fizikai, pszichikai felkészülés, a mérkőzés levezetése, a taktika. Ott dől el, hogy nyer vagy nem nyer valaki.”

A kosárlabda nem éppen durva sport, mégis én a meccsek után csupa kék folt voltam. Tündén nem látszik egy sem. Elneveti magát: „Szokott lenni rajtam is, a kezemen, monoklim is volt már – kétszer ráadásul olyan rendes, kéthetes”. „Az ökölvívók készülnek az ütés fogadására, levédik magukat” – magyarázza az elnök. – Meggyőződésem, és erről több statisztikai adat is meggyőzött, hogy fociban, hokiban sokkal több sérülés van, mint ökölvívásban. És súlyosabbak. Kosár- és kézilabdában is.”

Tünde emlékezetében úgy él, hogy annak idején Nyitrán kapta a legtöbbet. Mérkőzés után kielemzik az edzővel, hogy miért történt. Azt, hogy mikor adja a legtöbbet, legerősebbet, már az ellenfél szemében látja. „Olyankor meghökken. Emlékszem, hogy egyszer Kiskunhalason bokszoltam, s hasba találtam a leányt. Rendesen le is állt, hogy »most lehet, leülök«. Ilyenkor érzem, hogy mehetek rá, üthetem, s talán ki is tudom ütni. Olyan is volt, hogy könyörögve nézett rám – be is mutatja –, de nem sajnáltam meg.”

 

Mindjárt bajnok lett

Első mérkőzését Révkomáromban játszotta, csapattársnője volt az ellenfél, ellene aratta első győzelmét. Azóta 16-szor lépett szorítóba, és csak háromszor vesztett – pontozással. Kiütéssel még soha. 

Az első megméretés nem riasztotta el, még nagyobb lendületet adott neki. Mindjárt bajnok lett, 17 évesen. Elkezdett még jobban edzeni, reggel és délután is, utána még crossfitre is járt. Az sem tántorította el, ha nagyot kapott: ilyenkor még jobban beindult ő is. A könnyeit soha nem látták, de olyan volt, hogy az ellenfél sírva fakadt. Tünde odament hozzá, megölelgette, vigasztalta.

Először alakformálás végett akart bokszolni. Ehhez, hasonlóan, mint a sporthoz, sok kitartás kell. Esténként a vacsoráról is lemondott. Persze amikor már belehuppant a sportba, jött egy másik szempont, nemcsak az, hogy csinos legyen: egy ökölvívónak be kell férnie a súlycsoportjába, ezért ügyelnie kell a szigorú életmódszabályokra. Meg ahhoz, hogy megőrizze az egészségét, táplálék-kiegészítőkre, vitaminokra van szüksége. Ez pedig pénzbe kerül, s egy diáklánynak nyilván nem dagad a pénztárcája. A múlt évben kicsit javult a helyzet, a szövetség a női válogatottra is talált némi pénzt, bár ez nagyon kevés ahhoz, hogy nemzetközi szinten helyt tudjanak állni a lányok. Így aztán a fő forrás az anyu pénztárcája. A család is, Tünde is alkalmi munkát vállal. „Nagyon sűrű a napirendem, reggel dolgozom, onnan megyek iskolába, majd edzésre; este van, mire hazaérek. Ezt a családom segítsége nélkül nem tudnám csinálni. Hálás vagyok nekik, mert a szüleim segítenek, hogy mindenhol idejében ott tudjak lenni, anyagilag támogatnak, egyszóval: mindig számíthatok rájuk. A nagyszüleim pedig mindig finom ebéddel várnak. A nagymamám húslevesénél és a nagypapám nokedlijánál nincs finomabb a világon...

Tünde negyedéves közgazdaságtan-hallgató a Selye János Egyetemen. Ha jövőre befejezi tanulmányait, nem ez a szakma az, amire vágyik: fotós szeretne lenni, de egyelőre nem tudja, hogyan fogjon hozzá, pedig kiskora óta szívesen kattogtatja a fényképezőgépet. Ő volt a lesifotós a családban, s azóta is maradt a szenvedély. Akkor titokban fényképezgetett, csak magának; amikor a felvételeit megmutatta a családnak, mindenki csodálkozott.

 

Tripla

Első bajnoki címéhez időközben további kettőt szerzett. Nemzetközi szinten még csak Magyarországon szerepelt – ott már világ- és Európa-bajnokok is vannak–, az van legközelebb, no meg jó a kapcsolat Kiskunhalassal és a profi világbajnok Erdei Zsolttal, azaz Madárral. A női ökölvívás nemzetközi szinten sokat fejlődött. Bekerült a 2012-es londoni olimpia programjába is, igaz csak három súlycsoportban. Addig ez volt az egyetlen olyan kétnemű sportág a nyári játékokon, ahol csak a férfiak szerepelhettek. A profik között előbb elismerték a női bokszot. A tavalyi riói olimpián 36 hölgy versenyzett 3 súlycsoportban. Tünde számára, bár álmodni szabad, ez egyelőre elérhetetlen. Ő leginkább arra büszke, hogy le tudta győzni önmagát: amikor először belépett a csarnokba, 105 kiló volt, aztán ledolgozott harmincat. Szerinte a 81 kilós kategória fekszik neki a legjobban, bár az elnök szerint le kell mennie a 75-ösbe.

„Tervben van” – reagál a lány okosan. Majd meglátjuk...

 

A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg!