Hunčík Péter: Fehér Ház-hatás

Ezen az oldalon nem szoktam politikai tartalmú írásokat közreadni. Ez a cikk sem az ún. nagypolitikáról szól, bár van politikai vetülete is, hiszen az amerikai elnökválasztás hatására vetettem papírra.

Somogyi Tibor felvétele

 

Még a 2008-as pénzügyi válság sem okozott olyan felfordulást a világban, mint a november elején megtartott amerikai elnökválasztás eredményének kihirdetése. Donald Trump nevének hallatára Amerika-szerte tüntetések kezdődtek. Elsősorban a fiatalabb generáció tagjai hangoskodtak, mert attól tartanak, hogy az Egyesült Államok újra elzárkózik a világtól, ahogyan azt a 20. század folyamán néhány alkalommal már megtette.

Nem akarom Trump választási ígéreteit elemezni, de néhány mondatán érdemes komolyan elgondolkozni, mert ezek bennünket, EU-s polgárokat is érintenek. Itt van például az ún. üvegházhatás. A globális felmelegedés elméletének elvetése a földkerekség minden emberére hatással lenne, és alapvető módon határozná meg bolygónk sorsának alakulását. Újra teljes erőbedobással dolgoznának az olajkutak, és a légszennyező gyárak termelését sem szabályozná senki az USA-ban. És ha Amerika nem csökkenti a szén-dioxid-kibocsátást, akkor Kína és a többi „szén-dioxid-nagyhatalom” miért tenné ezt? Mi lesz akkor, ha a tengerek szintje valóban lényegesen emelkedni kezd? Mi lesz a sorsa Hollandiának, Velencének és annak a sok ezer szigetnek, mely már ma is kritikus helyzetben van? Emlékszik még valaki azokra a Fidzsi-szigeti rögbijátékosokra? Olimpiai győzelmük után megható tánccal és énekkel próbálták meg felhívni a világ figyelmét arra a veszélyre, hogy országuk néhány éven belül eltűnhet a Csendes-óceán hullámai közt.

A megválasztott elnök azt is bejelentette, hogy a NATO ezentúl nem fogja „ingyen” megvédeni a szegényebb tagországokat. Ha a balti államok vagy pl. Szlovákia, Magyarország stb. védelmet kérnek, akkor fizessék be tisztességesen a NATO-„tagdíjat”. Ami tulajdonképpen rendben is lenne, csakhogy az észteknek, letteknek és litvánoknak már egy ilyen „apró” figyelmeztetés is elég ahhoz, hogy komolyan megijedjenek. Ugyanis az USA új elnöke ezzel azt üzente Moszkvának, hogy elnöksége alatt az USA nem veszi majd olyan komolyan a kelet-közép-európai országok függetlenségének ügyét, ahogyan azt Obama, Bush vagy Clinton alatt tette.

Mindezzel azt akarom mondani, hogy téves az állítás, mely szerint nekünk itt, Európa közepén semmi közünk sincs az amerikai elnökválasztáshoz. Ha figyelembe vesszük, hogy a Fehér Ház lakójának milyen hatalmas befolyása van a gazdaság, a kereskedelem, a turisztika, az oktatás kérdéseinek alakulására, akkor rájövünk, hogy a mi életünkre is hatással vannak azok a döntések, melyek az Ovális irodában történnek.

És végül itt van még egy apróságnak tűnő, ám fontos kijelentés, amelyet sok kelet-európai polgár is megtapsolt. A kampány során Trump többször említette, hogy a politikai korrektség valójában képmutatás és/vagy bohóckodás, mert a dolgokat mindenféle finomkodás nélkül igenis a maguk nevén kell neveznünk. Első hallásra valóban úgy tűnik, hogy ezzel a kijelentéssel nincs miért vitatkozni. Ne finomkodjunk, amikor közpénzek eltulajdonításáról, egy szomszédos ország megtámadásáról vagy a választók átveréséről van szó. A korrupciót, az okkupációt, a manipulációt, a csalást és a hazudozást ne szépítgessük, hanem nevezzük annak, ami.

De arról se feledkezzünk meg, hogy a politikai korrektség (PC) elsődleges célja az volt, hogy a különféle kisebbségekhez (etnikai, vallási, szexuális, egészségkárosodási stb.) tartozó emberek méltóságát megvédjék a többségi nemzetekhez tartozó emberek támadásaitól és gúnyolódásától. Aki közülünk most Trump hatására „felszabadult” lélekkel elkezd cigányozni, niggerezni, buzizni vagy zsidózni, az ne csodálkozzon, ha őt meg hazátlannak, ázsiai barbárnak vagy primitív nomádnak fogja nevezni valaki. A politikai korrektség abból a felismerésből indult ki, hogy az agresszió kialakulása során először jönnek a durva és primitív kifejezések. A második fázisban meglódul a kéz is, és oda vág, ahol a legjobban fáj. A harmadik fázisban fegyver is van a támadó kezében, és ilyenkor már nehéz megfékezni őt.

Igaz, hogy a politikai korrektség sokszor bonyolult kifejezéseket eredményez, (pl. néger helyett azt mondják, hogy afro-american) ám valóban képes arra, hogy már az első fázisban semlegesítse az agresszív hajlamokat.