Molnár Miriam: Győzött a hazugság és a gyűlölet

Nagyon sajnálom, kedves olvasó, hogy igazam volt, amikor egy éve e lap hasábjain megjósoltam, hogy Donald Trump lesz az USA következő elnöke. Nem szoktam gyakran sajnálkozni, amikor igazam van, inkább örülni szoktam, de most nem tudok.

René Jansa fotója

Az USA választópolgárai felével egyetemben szomorúan, csalódottan és aggódva ülök az asztalomnál, és próbálom megemészteni, ami november 8-án történt.

Amikor e sorokat írom, a választások másnapján, a hivatalos eddig leadott érvényes szavazatok alapján (a szavazatszámlálás még tart) Hillary Clinton nyert több mint 200 000 szavazatnyi különbséggel. Donald Trump viszont több elektori (államok szerint elosztott) szavazatot kapott, pontosabban elérte a 270-es számot, amely az elnökválasztásban a nyerő ponthatár. Őszintén szólva, ezt senki sem várta – sem a közvélemény-kutatók, sem a média vagy a politikai osztály, de még Trump kampánya sem. Elképzeltem, ahogy Trump a választások éjjelén ül a kanapén, nézi a Fox News nevű republikánus tévécsatornát, és amikor kiderül, hogy nyert, a félelemtől kikerekedik a szeme, és kérdezi az őt körülvevőktől, hogy „Húha, most mi lesz? Ezzel nem számoltunk! Na nem baj, majd Mike Pence, Chris Christie, Newt Gingrich és a többiek kormányoznak, míg én szórakozom!”

Másnap reggel New Yorkban (itt Hillary Clinton nyert) eleredt az eső, mintha az ég is siratná azt, amitől a metrón utazó, kávézókban kora reggel botorkáló, kialvatlan, mégis munkába tartó polgárok sokkos állapotban voltak. Hogy is történt?

Egy gyűlölködő, bosszúvágyó, hazug, kicsinyes, narcisztikus, csaló, arrogáns, elkényeztetett gyerekember lett az USA elnöke, aki saját bevallása szerint nőket zaklat (és büszkélkedik vele), s aki öt percnél tovább nem tud egy dologra koncentrálni. Annyi hazug zagyvaságot hordott össze kampánya során, egyik szörnyűbb volt, mint a másik, hogy sokan elfelejtették, jelenlegi „politikai” karrierjét úgy kezdte, hogy évekig terjesztette azt a hazug állítást, miszerint Obama elnök nem az USA területén született, és nem polgára az USA-nak, így nem legitim elnök. A republikánusok pedig, akik már Clinton elnök ideje óta táplálták a talajt különféle hazug elméletekkel, rájátszottak a fehér lakosság rasszista hajlamaira, hagyták, hogy Trump játsszon csak saját kis homokozójában, a Republikánus Párt jól jár, Trump népszerűsíti márkáját, és egyébként is, Trump rájuk nézve veszélytelen, senki sem vette komolyan. Az elmúlt nyolc év alatt a republikánusok nyíltan nyilatkoztak arról, hogy céljuk Obama minden igyekezetének meggátolása. Az országos közjót sorozatosan feláldozták emiatt, és a Trump-választók nagy része azért is dühös, mert miattuk Washingtonban majdnem semmit sem lehetett megvalósítani. A republikánus elit is vesztett ezen a választáson, Trump ellenük is uszított kampánya során, de nélkülük nem tud majd kormányozni, most ők uralják Washington D.C.-ben a kongresszust, és kénytelen lesz együttműködni velük.

Az elmúlt másfél év alatt hihetetlen mennyiségű hazugság keringett Obamáról és Hillary Clintonról az interneten s a republikánusok, valamint a szélsőjobb által működtetett rádió-, tévécsatornákon és weboldalakon. Az igazság, a tények ebben az alternatív valóságban nem számítanak. A híradás és a szórakoztatás összekeveredik, ami számít: a nézők-olvasók száma, a reklámbevétel és a profit. Közben egy fél ország hazugságokból felépített paranoiában él, és retteg otthona kényelmében hol a tőlük eltérő istenben hívőktől, hol a sötétebb bőrűektől, a másként gondolkodóktól vagy a migránsoktól. Ebben az országban, ahol az amerikai indiánokon kívül mindenki migráns, hirtelen idegengyűlölet lepte el a polgárok felének lelkét.

Hillary Clinton kb. fél milliméternyi széles kötélen táncolt. Ha nem támadta ellenfelét hazugságai miatt, gyengének látszott. Ha támadta, ijesztő nőnek látszott. Ha megmutatta, mennyivel okosabb, műveltebb Trumpnál, arrogáns volt, ha nem, akkor behódolt a macsó viselkedésnek. A republikánusok már harminc éve próbálják tönkretenni Hillary Clinton politikai karrierjét, eddig sikertelenül. A Bengazi-féle kongresszusi vizsgálatok nem találtak semmit. A magánszerveren tárolt e-mailjei nem tartalmaztak államtitkokat. Az előre beharangozott KGB-féle, WikiLeaks által nyilvánosságra hozott lopott demokrata és Clinton-kampánydokumentumok nem tartalmaztak semmi skandalumot. A Clinton-alapítvány rendkívül hatékony munkát végez, életeket ment a világ különböző részein, és itt sem talált senki semmi törvénytelent (pedig minden követ megmozgattak). Ehhez képest Trump alapítványa a rászorulók segélyezése helyett Donald Trump festett portréit vásárolta fel Trump saját használatára.

Ötvenkilenc és fél millió amerikai szavazó mégis úgy döntött, hogy Trumpra bízza az atomháborút indító kódokat. A tisztességre, kölcsönös tiszteletre, szeretetre és toleranciára, racionális gondolkodásra és övön aluli ütések nélküli politikai közegre törekvők vesztettek.

A közép-európai embernek nem újdonság az ilyesmi. Látott az már Mečiar- és Orbán-újraválasztást, látott Vonát és Kotlebát náci egyenruhában parlamentbe vonulni. Csak azt nem gondolta volna, hogy 2016-ban az USA-ban ugyanazt látja majd. Idővel kiderül, mennyire bírja az amerikai demokratikus rendszer ezt a megpróbáltatást. A társadalom morális bomlása már elkezdődött.