Cs. Liszka Györgyi: Ima magamért

Önteltnek, önzőnek, önelégültnek, kevélynek, elbizakodottnak (meg még öt sor nem épp hízelgő jelző) tűnhet a cím így első ránézésre

Csanda Gábor felvétele

Ha valamelyik közösségi oldal posztjának hívószava volna, máris kapnám rá a kommenteket, meg a tanácsokat, hogy hová menjek. Mert ott, ugye, tudjuk ezt már sokan, a zemberek nem olvasnak, csak rögtön jól megaszondják a véleményüket. Miközben, ha megnyitnák az adott posztot, és végig is olvasnák, teszem azt, egy kommentátor írását, talán az is kiderülhetne, hogy teljesen egy véleményen vannak. Hát ha még előítéletek nélkül fognának hozzá! Ha oda is figyelnének, mit olvasnak, és nem arra koncentrálnának, hogy ők mit akarnak érteni alatta. Hej, de szép világ is volna az.

Visszatérve magamhoz, meg az imámhoz. Miért éppen ma, október 6-án, az aradi vértanúk gyász- és Tőzsér Árpád születésnapján jutott ez eszembe? Több oka is van. Az egyik, a legfőbb és kiváltó, egy másik születésnap. (Minden embernek van születésnapja.) Ezt az imát erre kaptam Angitól, aki a keresztények katolikus vonalának igazi, elhivatott, hiteles képviselője. A másik, hogy végéhez közeledvén a világ nagyobb vallásait feltérképező Emberek és isteneik rovat, elérkezett a kereszténység összefoglalásához, s Veres kolléga jó szokásához híven, meg még hogy a bármilyen más meggyőződésűeket is elolvasására ösztönözze, talán picit viccesebbre vette, mint azt a magukat szigorúan komolyan vevő, magukat igaz kereszténynek tartók majd elviselik. (De lehet, hogy tévedek.) Ezért is mondok most, éppen ebben a számban egy keresztény imát magamért, meg az összes, aradi, nem aradi vértanúkért, kérve a Magasságost, hogy segítsen: soha ne kerüljek olyan helyzetbe, ahol én ítélek meg (el) eleveneket és holtakat. És azért mondom magamért ez imát (talán megértik, ha olvassák), mert régóta prédikálom, hogy mindenkinek magánál kellene kezdenie a változást, a változtatást, és ha mindenki magát (csak ezt az egyet) javítaná meg, egy csapásra megjavulna a világ. Hát nem akarok, nem szeretek bort inni, főleg, ha vizet prédikálok. Imádkozom tehát magamért, a világbékéért, mint a szépségkirálynők. Csak én keresztényien. Bátran mondhatja mindenki utánam, az is, aki nincs megkeresztelve. Hiszen a kereszténység kultúra is, aki beleszületett, keresztény, ha tetszik neki, ha nem.

Uram! Nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak erőt kérek a hétköznapokhoz. Taníts meg a kis lépések művészetére! Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és forgatagában időben rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és tapasztalatokat. Segíts a helyes időbeosztásban. Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy csupán másodrangú fontossága megítéléséhez. Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat. Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben minden simán kell, hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk. Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához. Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások mondják meg neki. Sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit. Kérlek, segíts, hogy tudjak várni. Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb és legtörékenyebb ajándékára, a barátságra méltók lehessünk. Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen szavakkal vagy szavak nélkül egy kis jóságot közvetíthessek. Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől. Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van. Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Mindenkiért.