Mesés torták, tortamesék

Ügyes kéz, sok-sok türelem meg átvirrasztott éjszaka és jó adag fantázia, kreativitás kell ahhoz, hogy az olyan csodák, amilyeneket a bajánházi Pihulič Katalin asztalán láttunk, életre keljenek.

A szerző felvétele

Húsvét előtt jártunk az ország keleti csücskében, így épp két nagy nyuszi „ugrált” a szebbnél szebb színes tojások és mézeskalács figurák között. Ha karácsony előtt toppanunk be, akkor nyilván betlehemmel fogad a ház asszonya, de tud ő mesés tortákat is készíteni. Épp előző nap a sógornője kerek születésnapjára sütött, de érkezésünkig ennek már a morzsája se maradt. Bizonyára ízlett, mert Katika érti a módját...

 

Csipkés tojás

Csak ámulok a sok gyönyörűség láttán, nézem őket egymás után, s arra gondolok, hogy ezekhez a csipkézett tojásokhoz és egyéb mütyürökhöz milyen finom kéz s főleg mennyi türelem kell. Katika Kisgéresből került az ukrán határhoz közeli Bajánházára. Szülőfalujában húsvétkor hímes tojást adtak a locsolóknak. A tojást megfőzték, majd miután viasszal rárajzolták a mintát, színes festékbe tették. A viasz eltávolítása után olyan színű maradt a minta, amilyen a tojás volt. Katika 1971-ben ment férjhez Bajánházára, s ott is előszedte a tudományát, de nagy figyelmet nem keltett. Idővel azonban megkeresték a nagymihályi múzeumból, hogy nem készítene-e olyanokat, mint régen, hagyma- meg céklalében festetteket. Így kezdődött. Azóta minden évben visznek tőle a múzeumba. Rengeteget szétosztogat, sok az ismerős, a rokon. Azt mondja, csak olyannak ad, aki megbecsüli.

 

Eiffel-torony, repülő

Eleinte üzletben dolgozott, majd évekig szakácsnő volt. Egy szép napon elkezdett sütni. „A főnöknőnek volt születésnapja, meg akartuk lepni egy jó tortával. Csokoládésat sütöttem. Akkor még nem volt marcipán, a rózsákat, díszeket is margarinból készítettem. Sikere volt, híre ment; így indult. Majdnem harminc éven át sütöttem, eladásra is. Számát nem tudom, mennyit. Általában megmondták, mit szeretnének, olyan is volt, aki kikötötte, mekkora legyen az átmérője, súlya. Sütöttem Eiffel-tornyot, formáztam templomot, repülőt, nyitott könyvet, kalapot, halat.” A legnagyobbat a nagykaposi üvegházról mintázta: három piskótatésztából készült, s úgy volt felrakva, mintha téglából lett volna. Nemrégiben még női alakot is készített mézeskalácsból. Egy hetvenéves férfinak ajándékozta a felesége azzal, hogy „kedvesem, mindig mondod, hogy mégy az üzletbe vásárolni, mert tetszik egy elárusítónő. Ne járj már oda, itt van neked mézeskalácsból…”

Kellett a pénz, a két fiú akkor még iskolába járt. A férje, akit három éve elveszített, sokat segített, de a végén, amikor már túl sokat vállalt, próbálta őt óvni, leginkább azzal, hogy nem segített. Tortákkal ma már csak a rokonságnak, a családnak kedveskedik, mert a sok éjszakázás, a rengeteg munka felőrölte az egészségét. „Tizenkét műtétem volt, de itt vagyok, hál’ istennek – sóhajt egy nagyot. – Hátgerinc, visszerek, jött minden egymás után. Negyvenéves voltam, mikor kezdődött, s mikor a kis unokám megszületett, aki most hétéves, azt mondtam, elég. Dolgozzanak a fiatalok. Befejeztem a sütést, de mégse tudom teljesen abbahagyni: mindig akad valaki, jó ismerős, no meg rokon, akinek nem mondok nemet.” Ám a fő ok, amelyet a végén bevall, hogy „szeretem ezt csinálni”.

 

Tanulni járnak hozzá

Manapság Kisgéresből is, ahol a tojásfestést kezdte, hozzá járnak tanulni. A múzeumban, községházán, iskolában, óvodában és a szomszéd faluban is igyekezett beavatni az érdeklődőket a mesterség fortélyaiba. „Türelem, fantázia, kézügyesség kell hozzá – hangsúlyozza újra és újra. – S ez nem mindenkinek van. Egyesek úgy hiszik, hogy könnyű, de mikor kipróbálják, nem mindig megy. Amikor ez a kis gyöngytyúktojás készült – veszi a kezébe –, nyolcvanháromszor mártottam be a gombostűt az felolvasztott viaszceruzába.” Elmagyarázza és meg is mutatja, hogyan és mivel dolgozik, hogy kell használni az írókát, hogy készül egy-egy minta, hogyan húzza a csíkot. Kezdetben akrilfestékkel dolgozott, de az nem „pászolt” neki, nem volt szép fényes. Utána tért át a sprayfestékre, ezzel elégedett. Ahhoz is idő kellett, míg kitapasztalta, mibe kell beáztatni a tojást, hogy tiszta legyen. „Először is kifújom, kimosom, utána kifúrom, majd Savóba áztatom, hogy belülről kitisztuljon, aztán befestem. A legtöbb idő a rajzolásra kell. – Katika kezébe vesz egy tyúktojást, azon mutatja: – Egy ilyet negyven percig rajzolok, mert nagyon vékony tűvel dolgozok, szeretem a finom munkát. A nagy strucctojáson négy és fél óráig tart a rajzolás.”

 

Jön magától

Nemcsak egy-egy ünnep közeledtével dolgozik. Mostanság a Varannóról idekerült menye is besegít, ottjártunkkor is szorgosan járt a keze. Egymást inspirálják, Katika tőle tanulta a tulipános mintát. Egész éven át gyűjtik a tojásokat. „A legjobb a bolti – világosít fel Katika –, mert a házinak gyenge a héja, könnyen törik.” Karácsony után kezdte a „gyártást” húsvétra. Vajon melyik piszmogóbb munka? A tojásfestés vagy a mézeskalács? „Mind a kettőre idő kell, és fantázia – egyértelmű a válasz, s mutatja mind a kettőt. Mert egyik is, másik is finoman csipkézett. Idő, az vagy van, vagy nincs, de vajon honnan a fantázia? – Jön magától. Amikor a betlehemet készítettük, éjszaka nem tudtam aludni. Minden ünnepre adok a községházára valamit, s akkor az az ötletem támadt, hogy meg kellene mintázni a falut. A polgármester rögtön jóváhagyta, és három asszony el is kezdtük a munkát az óvodában, ahol nagy a sütő; egykettőre meglett. Több gond volt a díszítéssel, de végül nagyon szép lett.”

Sokféle anyaggal dolgozik, gyümölcstől a száraz levelekig, mindenben lát fantáziát. A kosarak, nyuszik papírból készülnek, karácsonyra a templomok, harangok, gyertyatartók, betlehemek ugyancsak. Meg is mutatja, hogyan. A kosárka, amelyről azt hittem, hogy vesszőből fonta, színes folyóiratokból lett. A papírt vékony csíkokra vágja, megkeni ragasztóval, aztán pálcára tekeri. „Arra kell vigyázni, hogy egyik vége vékonyabb legyen – figyelmeztet –, a másik szélesebb, mert egyik a másikára rakódik és fonódik. A nyuszi fülében drót van, hogy ne konyuljon le. A végén befújom festékkel.” A koszorú más technikával készül. „Így ni – mutatja –, kettőt felveszünk, kettőn keresztül áttesszük, aztán a két mellette valót megint felvesszük. A kosár alját tudtam fonni, de a többit a menyem nézte meg az interneten.”

(A teljes cikk a nyomtatott Vasárnapban jelent meg)