Milyen vers való a gyereknek?

Ünnepek környékén talán még azoknak a szülőknek is eszükbe jut, hogy az óvodába szállításon, vacsoráztatáson és a képernyő elé horgonyzáson kívül mást is lehetne csinálni a gyerekkel, akiknek egyébként nem. Az is eszükbe juthat például, hogy közösen vele verset olvassanak. Ahhoz viszont gyermekversek is kellenek, de hát hol terem manapság a színvonalas és izgalmas gyermekvers, amely gyereknek is, szülőnek is klappol? 

Fotolia
Költemények házilag

Novák Anita, Bodrogszerdahely:

Mióta anya vagyok, rabja lettem a gyerekkönyveknek, és azt vettem észre, hogy már nem csak a gyermekeim, hanem saját magam örömére is olvasom őket. Ebből következett, hogy észrevétlenül is, de motoszkálni kezdtek a rímek a fejemben. Spontán jött az első versem, a Pöttyös labda. Aztán hónapokig nem történt semmi, egészen addig, amíg újra nem kezdtem el rímekben gondolkodni. Mosogatás közben egyszer csak azt éreztem, hogy elő kell vennem papírt és tollat, s le kell írnom mindazt, amitől már konkrétan zsong a fejem. Mindazt, ami folyamatosan zakatol odabent... Így született a Buborék című második versem. Onnantól kezdve aztán nem volt megállás.

Az elmúlt egy év során kiderült, hogy a magyar szülőket érzékenyen érinti a kérdés, bizonyos százalékuk még ölre is menne gyermekverstéma miatt. Legalábbis az internetes hozzászólások csatamezején.

 

Pitbull, koviubi, laptopkábel

Kezdődött az egész tavaly ősszel Lackfi János és Varró Dániel verseivel, melyek játékos nyelvezete és tartalma sok szülőnél kiverte a biztosítékot. „Jó dolog a laptop kábel, főleg ha még nem lopták el. Négy fogaddal hip-hop rágd el, jó dolog a laptop kábel” – áll Varró Hat játék kisgyerekeknek című versében. „Kukisali parival az étrendem, szoli moci tekila az én trendem. Kovi ubi pörivel a kedvencem, leki pali csokival jaj vétkeztem” – értekezik Lackfi János Véletlen című versében. A kreativitásukat zabolázni nem hajlandó költőket a kommentekben a szülők és a nagyszülők pszichológushoz küldték, szerintük tűrhetetlen, hogy a gyerekek ilyen szövegekkel kerüljenek kapcsolatba. Véleménye persze mindenkinek lehet, és van is, viszont idén ősszel Tóth Krisztinát életveszélyesen is megfenyegette egy apuka Pitbull című verse miatt. A költőnő a játékos versben a pitbullt egy veszélyes, harapós kutyaként ábrázolta, ez pedig a pitbulltulajdonos apukát sértette, ezért azzal fenyegette meg, hogy ha nem ír olyan verset, amelyben barátságos állatnak nevezi a pitbullt, széttépeti őt egy pitbullal.

Ilyen előzmények után tényleg nem lehet könnyű annak a szülőnek vagy nagyszülőnek, aki gyerekverset akar választani. Megkérdeztünk tehát néhány pedagógust, irodalmárt, egyben szülőt, mik lehetnek a gyermekversválasztás szempontjai.

 

Anyu kiakad

Van anyuka, aki féltő gonddal készítgeti frizuráját, a világért se szabad hozzáérni belakkozott hajához, van, aki tisztaságmániás, s a lakás egyetlen zugában sem tűr meg egy porszemet sem, és feltehetőleg a versérzékenység is egy ilyen mánia, véli Polgár Anikó költő, egyetemi oktató. „Ha versekről van szó, kényes az ízlésem: ez nálam valószínűleg szakmai ártalom. A gyerekeink hozzászoktak, ebbe nőttek bele. Anyut rossz rímekkel, megzökkenő ritmusokkal, semmitmondó, közhelyes verselményekkel nem érdemes felidegesíteni.” Szerinte ilyesmi mindenfelől (olykor még az iskolai tankönyvekből is) árad az ember felé, teljesen kivédeni nem lehet, de nem árt, ha már a gyereknek is van valamilyen viszonyítási alapja.

A vershallgatáshoz már csecsemőkorban hozzá lehet edződni, figyelmeztet Polgár Anikó. Mint mondja, a klasszikus gyerekverskötetek (Weöres Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Szabó Magda) mellett még egy kisbabának is fel lehet olvasni akár a János vitézt vagy a széphistóriákat is. Jó, ha van a szülő fejében egy kis tárház memoriterekből: ezekkel minden elképzelhető helyzetben elő lehet hozakodni, függetlenül attól, hogy a gyerek szereti-e elővenni anyuka vagy apuka egyik-másik kedvenc verskötetét, s hagyja-e, hogy felolvassanak neki belőle. "Mi a gyerek- és felnőttvers között nem húzunk éles határt. Ha ködös időben autót vezetek, Radnóti Naptárjából szoktam szavalni a Decembert: „Délben ezüst telihold / a nap és csak sejlik az égen. / Köd száll, lomha madár.” Ezt már a gyerekek is megtanulták, holott az 1942-ben, a holokauszt árnyékában íródott vers zárlata kísérteties halálélményt közvetít: „Nesztelenül közelít, / mély havon át a halál” Lehet, hogy ez versterrornak tűnik, de bízom benne, hogy nincs ártalmas hatása. Lányunk kiskorában annyira félt a sötéttől, hogy villanyoltás után az ágya szélén kellett ülnünk, míg valóban mélyen el nem aludt; ez eltarthatott 40–50 percig is. Közben végig verseket mondtunk neki, az altatóktól kezdve az iskolai klasszikusokig, ami csak eszünkbe jutott. Nyilván hatottak a tudatalattijára: most, kilencéves korában imádja a verseket, s versírással is próbálkozik.” 

 

A merész versek élménye

Kortárs magyar gyermekverset olvasni jó – mondhatnánk szlogenként –, mert nem egyszerűen szövegélményt kínál, hanem játékot (a nyelvvel vagy a jelentéssel) és (a humor előtérbe helyezésével) szórakozást is, hangsúlyozza Petres Csizmadia Gabriella, a nyitrai Konstantin Filozófus Egyetem adjunktusa. Ezek a versek az irodalomoktatást uraló gyermeklírai alkotásokkal szemben nem a gyermekhez lehajolva (nevelve-oktatva) vagy a gyermekről beszélve (pl. a gyermekkort idealizálva) szólalnak meg, hanem a gyermek nevében beszélnek, méghozzá olyan nézőpontból, témákról és olyan nyelven, ahogyan egy menő, a társaság középpontjában szívesen sütkérező gyermek is tenné, mutat rá a pedagógus. Olyan „vagány versek” ezek, melyek nem riadnak vissza akár a nyelvi tabuktól (pl. „csúnya” beszéd) vagy a (gyermek számára) kényes(nek ítélt) témák kibeszélésétől (pl. emésztési folyamatok leírása) sem. Éppen ezért rendkívül populárisak a gyermekek körében. „Csakhogy a gyermekvers olvasótáborába nemcsak a gyerekek tartoznak, hanem a válogatást végző felnőttek – pedagógusok és családtagok – is. És míg a gyermek a gyermekversen keresztül játszani és szórakozni akar, nem pedig „tanulni” és „nevelődni”, a felnőtt(ek egy jelentős csoportja) nem zárkózik el ez utóbbi lehetőségétől (rosszabb esetben a versválasztás esetén a tanítói szándék fontosabbá válik a szöveg minőségénél). Erősen sarkítva: számos kortárs gyermekvers sok felnőtt számára megbotránkoztató (gondoljunk csak Lackfi János Véletlen című versére, ami egy magyarországi 9. évfolyamos nyelvtankönyvben megjelenve óriási szülői ellenállásba ütközött), a gyermekek számára viszont élő nyelvisége és tematikai nyíltsága miatt vonzó” – véli Petres Csizmadia Gabriella.


Fotolia

 

Szerinte érdemes végiggondolni, micsoda lehetőségeket kínál ez a helyzet az olvasóvá nevelés folyamatában. Lackfi János, Varró Dániel, Finy Petra, Kovács András Ferenc, Kukorelly Endre, Jász Attila, Tóth Krisztina, Vörös István stb. játékosságban és nyelvi bravúrban tobzódó (egyben magas esztétikai mércét megütő) versei, a hangzásból, szójátékokból vagy mondanivalóból fakadó humora a költészetet a nyelvvel való játék terepeként mutatják be, és szerethető tananyagként élményszerű befogadást feltételeznek. „A kortárs gyermekirodalom tanításával kapcsolatban tehát az a kérdés válik az egyik legfontosabbá, hogy hajlandók vagyunk-e mi, felnőttek a „szépre és jóra való nevelés” mellett vagy helyett az élményszerű versolvasást helyezni az első helyre az irodalomoktatásban” – teszi hozzá.

 

Nyelvi társasjáték

Szerencsére a kortárs gyermekversköltészetünk is hihetetlenül magas rangú, így az ismert versformák vagy unalomig nyúzott témák is új töltettel telíthetők, mutat rá Polgár Anikó. Úgy véli, a gyerekek örülni fognak, ha a népi élet szókincse helyett környezetüknek ismert dolgaival, a mobiltelefonnal, a számítógép billentyűzetével találkoznak a versekben is. Sok függ persze a hajlamaiktól, van, aki az egyértelmű, didaktikus illusztrációkat s a kicsit szájbarágósabb, oktató, szóbokrokat vagy szókincstárakat közvetítő verseket szereti (bár tapasztalatai szerint a gyerekek egy idő után kinövik a Bartos Erika-korszakot). Sok gyerek imádja Varró Dániel vagy Erdős Virág verseinek sajátos humorát, különösen akkor, ha a versolvasáshoz valamilyen aktivitást, játékot is társítunk. „A Varró-fordításban megjelent Shelby bácsi állatkertjének nem egy versét például négyéves fiammal el is szoktuk játszani: egyikünk a Csiszicsuszigátor, aki kimászott a vízből, „és mindenkit elkap közel és távol”, a másik szalad előle, ezzel a szöveggel: „Engem nem kapsz el, Csiszicsuszigátor, / hiába csúszol, hiába mászol…” (a végén persze el kell kapni a hencegőt, ez hozzátartozik). Az antológiákba (pl. a mai gyerekverseket tartalmazó Friss tintá!-ba) apró, színes jeleket szoktunk beragasztgatni az egyes versekhez, így „díjazva” az első, másod- vagy harmadvonalbelieket: ezzel nemcsak a gyerek ízlése csiszolódik, hanem egy szórakoztató, társas tevékenységgé is válhat.” A jó verskötetek társasjáték helyett is ajánlhatók, 0-tól 99 éves korig.