Előjegyzési abszurd

Július óta törvény tiltja az orvosoknak, hogy térítés ellenében rendeljék be pontos időpontra a betegeiket. 

A törvényalkotók ezzel azok hátrányos megkülönböztetését akarták megszüntetni, akiknek nem telt a 6-7 eurós előjegyzési díjra. A valóságban azt érték el, hogy most mindenki még többet vár, vagy az eddiginél is többet fizet.

 

Konzultáció, tanácsadás, bírság

Az utópisztikus elképzelés szerint az orvosoknak fizetség nélkül is pontos időpontra kellene előjegyezniük a pácienseket, csakhogy a valóságban ez egyáltalán nem működik, mert betegből sok van, orvosból pedig kevés. Ami pedig szintén nem mellékes, a napi 20-25 előjegyzett pácienssel az orvos a rendelő fenntartására valót sem keresné meg. Ha semmiért nem kér pénzt, napi 50–80 beteget kellene ellátnia ahhoz, hogy a saját fizetésére is teljen. Így most az a helyzet, hogy a betegek már hajnali hatkor sorban állnak az időpontokért, a várótermek egész nap zsúfoltak, és aki nem akar órákig várakozni, az tizenöt-húsz eurót is kénytelen kifizetni. Igaz, nem a pontos időpont, hanem konzultáció, felvilágosítás, szponzorálás vagy akár büntetés címén. Igen, jól olvassák: az orvos bírságot szabhat ki, ha a beteg nem jelenik meg az előre megbeszélt időpontban, vagy akár azért is, ha a beteg gyermek nem hajlandó az együttműködésre: mondjuk, túlságosan sír, nem tátja ki elég nagyra a száját, vagy nem követi az orvos utasításait.

 

Előjegyzés csak rendelési idő után

Ez így, olvasva tényleg úgy tűnhet, mint egy sci-fi, de csak azok a parlamenti képviselők képzelhették, hogy az orvosok nem találják fel magukat, akik soha nem jártak hazai rendelőben. Persze ez csak a leleményesebb orvosokra érvényes, mert vannak, akiknek mindegy, hány beteg vár türelmesen a sorsára a rendelőjük előtt. A Magánorvosok Társulása abban látta volna a megoldást, ha az orvosok a rendelési idő után fogadhatták volna az előjegyzett betegeket. Az ötlet azon feneklett meg, hogy a biztosítók ebben az esetben nem térítették volna meg a rendelési idő után előírt gyógyszereket.

Marad tehát a káosz, amelynek kisebb-nagyobb sikerrel a megyei tisztiorvosok próbálnak gátat szabni. Pozsonyban például egy olyan bőrgyógyászt ellenőrzött a megyei hivatal, aki azoktól a betegektől, akiknek nem volt állandó lakhelyük a körzetében, 50 eurót kért – annak ellenére, hogy a törvény szerint a nőgyógyászokon és fogorvosokon kívül minden orvos köteles ellátni az ország bármely területéről érkező betegeket.

 

Menedzselnek és kasszíroznak

Számos rendelőben egy évre érvényes ügyfélkártyákkal oldják meg a dolgot: a kártya fejében – miután kifizet érte 20–50 eurót – a betegnek átlagon felüli ellátás és előjegyzés jár. Akik nem vásárolják meg a kártyát, azoknak hónapokig kell várniuk egy kivizsgálásra, úgyhogy szinte mindenkinek meg kell vennie – pedig az átlagon felüli ellátás jogcíme alatt is csak azt kapja, ami normális körülmények között mindenkinek járna. Az egészségügyi minisztérium nem lát ebben jogellenességet, Peter Bubla szóvivő szerint ha a beteg önként írta alá az orvossal az erről szóló szerződést, akkor nincs benne semmi kivetnivaló. Elterjedt az a módszer is, hogy az előjegyzési és vizsgálati díjakat nem az orvosok, hanem különböző más cégek szedik be.

Ilyen a Penta pénzügyi csoport által működtetett Pro Care-rendelőintézetekben inkasszáló My Care társaság, amely hivatalosan a betegek menedzselését végzi. A valóságban a dolog úgy néz ki, hogy minden vizsgálatért hét eurót kell fizetni – bár a pácienst azzal kecsegtetik, hogy ennek fejében egy hónapig minden kivizsgálás ingyenes a Pro Care-rendelőintézetekben. Arról persze hallgatnak, hogy ezek a kivizsgálások az orvosoknak újabb pontokat és jövedelmet hoznak. A My Care társaságot, mivel nem egészségügyi ellátást biztosító cégről van szó, a megyei tisztiorvosok sem ellenőrizhetik – magyarán menedzselés ürügyén azért kér pénzt a betegtől, amiért akar. 

 

Nem panaszkodik, fizet

Mint ahogy senki nem ellenőrzi azokat a vállalkozásokat sem, amelyek az interneten kínálnak előjegyzéseket, 13–15 euróért. Ebből 10-et adnak az orvosnak, 3–5 eurót pedig meghagynak maguknak. Ma már több ilyen honlap is működik, üzemeltetőik természetesen szerződést kötöttek az orvosokkal. Mivel a fizetség ellenében nyújtott szolgáltatást mindig konzultációnak, tanácsadásnak hívják, és soha nem előjegyzésnek, teljesen legálisnak számít. „Mindenki tudja, hogy csalnak, hogy a konzultáció tulajdonképpen rendelést jelent, de ha a betegeknek nincs ellene kifogásuk, mi sem tehetünk semmit” – mondja Ľubomír Ševčík nyitrai megyei tisztiorvos. Az abszurd díjakkal kapcsolatban Andrej Kiska köztársasági elnök az alkotmánybírósághoz fordult, mert tudni szeretné, hogy az előjegyzéseket tiltó jogszabály összhangban van-e az alaptörvénnyel. Addig, amíg ez a döntés nem születik meg, minden marad a régiben, a megyei hivatalok semmit sem tudnak kezdeni az orvosok árjegyzékeivel azon kívül, hogy tudomásul veszik őket.

 

Csodálkozni sem érdemes

Ellenőrzési hatáskörük akkor van, ha a betegek panaszt tesznek. De a kiszolgáltatott betegek ritkán tesznek panaszt – elvégre ők tudják a legjobban, hogy a soron kívüli ellátásért fizetni kell, hívják azt előjegyzésnek, konzultációnak vagy akár kenőpénznek. „Alanyi jogon csak akkor szabhatunk ki bírságot, ha az orvos nem függeszti ki az árlistát, nem tartja magát hozzá, vagy az alapvető egészségügyi ellátást fizetségtől teszi függővé. Az orvosok azonban leleményesek, s ezen a téren hallgatólagos megegyezés van köztük és a páciensek közöttˮ – mondja Ľubomír Ševčík.

Pontosabban a beteg hallgat és fizet, mert tudja, hogy úgyis ő húzza a rövidebbet. Azt is tudja, hogy abban az országban, ahol a kórházba a vécépapírt és az evőeszközt otthonról kell vinni, ahol a legnagyobb egészségügyi beruházásokról hip-hop-zenészek döntenek, és az állami csúcsvezetők a saját nyugdíjas nagynénjeikkel kötnek milliárdos kamuüzleteket, nincs min felháborodni, és lassan már csodálkozni sem érdemes.