„Az Északi-sarkot is befüvesíteném”

Nincsenek nagy titkai. Akárcsak a szerepeiben, a mindennapi életében is könnyen kitárulkozó, őszinte ember Danis Lídia. Sopronban született, onnan került le falura, parasztházba. Édesanyja konyhán dolgozott, kétkezi munkából tartotta el három lányát. Ő, a legkisebb egészen nagydarab lett, amikor a színművészetire felvételizett. Ki is mondja, hány kiló: hetvenöt. Roma származásáról is nyíltan beszél. Válását találkozásunk előtt egy órával mondták ki, de nem zavarta őt, hogy erről is kérdeztem.

Talabér Tamás felvételei

* Hogyan válik egy színésznő? Erősebben uralkodik az érzelmein ilyen kiélezett helyzetben? Kapóra jön neki a hivatása?

Én soha, semmilyen helyzetben nem szoktam használni a színésznőségemet. Harmincnégy évesen már van annyi önismeretem, hogy tudom: a hivatásomat egyszerűen képtelen lennék bevetni. El is pityeredtem. A bírónő pedig megdicsért bennünket. Azt mondta, hihetetlen, hogy egyetemi diplomával rendelkező emberek így is tudnak válni, mert állítólag velük van a legtöbb baj. Szerinte példaértékű válás volt a miénk. Próbáltam persze erős lenni, de nem ment. Megkönnyeztem. A múltunkat, a közös életünket. Nehéz volt.

* Nyilván mindent ezerszer átgondolt.

Feketén-fehéren. Tudtam, hogy csendben és békében fog történni minden, hiszen igazán nagy feszültség nem volt köztünk. Nem működött valami, ezért akartunk pontot tenni a végére. Van egy közös gyerekünk, életem legnagyobb kincse. Nekem ő a legfontosabb. Különben pedig a válás már csak egy formaság volt. Másfél éve nem éltünk együtt, de mindkettőnk sorsa jó irányba halad. Mondhatnám azt is, hogy most minden kerek. És mégis sírtam egy picit. Ért egy hatás, és nem vagyok kőből.

* Önismerete mellett nyilván az emberismerete is erős.

Tudom kezelni az embereket. Színházban, utcán, hivatalban, bárhol. Jelen esetben a bíróságon. Nekem ez nem okoz gondot. Magammal is teljesen tisztában vagyok. Azt persze nem gondolom, hogy viselkednem kellene, álarc mögé bújni, mást mutatni, mint ami vagyok. Rendszabályozni nem fogom magam. Tetszem, nem tetszem, ilyen vagyok. Egy egyszerű csaj, pont. Vagy anyatigris. Ha a gyerekemről van szó. Óvodában, orvosi rendelőben mindenre képes vagyok. Ott nem ismerek lehetetlent.

* Hány éves a fia?

Öt. Komoly fiú.

* Közli vele, hogy ma vált el az édesapjától?

Nem feltétlenül. Majd ha eljön az ideje. Mi egyébként elég nyíltan élünk, komoly dolgokról is beszélgetünk. Nyilván érzékeli, hogy másfél éve külön élünk, mint ahogy azt is, hogy mindig tisztelettel beszélek az édesapjáról. Ott az ágya mellett a képe. Tudja, hogy az apunak van egy barátnője, akit nagyon szeret, és nekem is van szerelmem. Harmonikusan élünk. Nem kezdek el neki a válóperről csacsogni. Zsigmond szerelemgyerek. Kérdezte is a bírónő, hogy »mikor ismerték meg egymást«, »mikor lett terhes«, »mennyit éltek együtt«. Mondtuk, hogy 2008 áprilisában egymásra találtunk, és 2009 februárjában született a fiunk. Minden szép volt, csak a házasságunk volt nehéz.

* S az új szerelem mekkora szárnyakkal jött?

Annyi mindenen túl vagyok már, olyan nagy hőfokon éltem meg sok mindent! A fellángolásaim is észveszejtők voltak. Ma már nem. Változik az ember. Nagyon szeretem azt is, ami most van az életemben, de nyugodt, komoly, felnőttszerelem, soha nem voltam még ennyire harmonikusan szerelmes. Ennyit tesz az idő. Másképpen él meg dolgokat az ember tizen-, huszon- és harmincévesen. Ami most van, azt sokkal jobban élvezem. Vidék, gyerek, nyugalom. Igazából mindig erre vágytam. Sopronból akkor költöztünk le vidékre, amikor meghalt a nevelőapám édesanyja. Megüresedett a házuk, hát költöztünk. Hatodik osztályosként falusi iskolába kerültem. Azóta vidéki lánynak érzem magam. Ezért akartam, hogy a gyerekem is nyugodt körülmények között, vidéken nőjön fel.

* Hét évet töltött a Vígszínházban, aztán leszerződött három évre Szegedre, ahol a drámairodalom nagy szerepeit játszotta. Makrancos Katát, Hedda Gablert, Natalját, most pedig tatabányai színésznő lett, és oroszlányi lakos.

Két hónapos volt a fiam, a Vígszínházban próbáltam, a férjem pedig Szegedre kapott szerződést. Úgy éreztem, szétszakadok. Mentem utána. De amikor változás állt be a színház élén, mindent megköszönve nekivágtam a világnak. Szeged nagyon messze van a szülővárosomtól. A szüleimet már elveszítettem, a nővéreimhez, akik Sopronban élnek, most sokkal közelebb lehetek. Magam oldottam meg a problémát. A volt férjem szülei nagyon szeretik Zsigmondot. Edzésre viszik, vigyáznak rá, örülnek, ha velük van. Lakást béreltem, könnyen elérjük egymást.

* Hány rendező hívta Szeged után, hogy »gyere!«?

Sok. Jól is esett nagyon. Egyszer csak jött egy egészen más hívás: Tatabányán megnyitja kapuit a Jászai Mari Színház. Társulatot alakítottunk. Vadonatúj, csodálatos hely, egész évadra tudom a bemutatóimat. Ott ülök a Jóisten tenyerén. Budapesthez is közelebb kerültem, jöhetek játszani. Az ünnepet is tovább vihetem a Pesti Színházban. Ez az előadás 2006 óta a legnagyobb színházcsinálási élményem. Rendezőként ezt Eszenyi Enikő is így élte meg akkor. Azóta eltelt jó pár év, anya lettem, másképpen veszek részt a történetben, még inkább sokkol, mint magánembert is. Pécsen, az országos színházi találkozón a legjobb 30 év alatti színész díját kaptam az alakításomért. Azóta bejártam fél Magyarországot, de a darabbeli kollégáim, Varju Kálmán és Hegyi Barbara ma is ugyanolyan fontosak számomra, mint a bemutató idején. Minden este ajándék, amelyet velük tölthetek.

* Két filmet is forgatott nemrég. A Levél Istenhez televíziós bemutatóra vár.

Elolvastam a forgatókönyvet, és majdnem elájultam a sztoritól. Katartikus élmény volt. Zokogtam. Megköszöntem a Gondviselőnek. Cigányokról szól a történet. Tanyán élnek, nagy szegénységben. Férj, feleség, két gyerek. A Jóistenhez imádkoznak segítségért, hogy jöjjön az eső, mert mindenük elveszik. Aztán jön egy akkora eső, ami mindenüket elviszi, és akkor már nincs mit tenni. Mivel analfabéta a családfő, a gyerekkel íratja meg a levelet Istenhez. A postás azonban, aki addig csak gonoszkodott, a felnyitott levelet olvasva azt mondja: »Itt most segíteni kell!« Gyűjtést hirdet a faluban. S az Isten válaszol.

* Ismerős volt a közeg, amelybe a forgatás során került?

Mi nem éltünk nyomorban, sőt tanyán sem. Nekem nem kellett disznókat etetnem, de minden, amit csinálnom kellett, legbelül nagyon megérintett. Kemény, fegyelmezett, tisztességes nő az anya. Olyan, mint egy szikla. Én is ilyen vagyok. Még az Északi-sarkot is befüvesíteném, ha ott raknának ki. A jég hátán is képes vagyok otthont teremteni. Édesanyám arra tanított bennünket, hogy minden helyzetben megálljunk a lábunkon. Nem ijedek meg semmitől. Szegedről is úgy jöttem el, hogy nem tudtam, mi vár rám. Hello, és mentem. Nem volt bennem félelem. Hiszek magamban. Pincérnőként vagy bejárónőként is meg tudnék élni. A Jóisten figyel rám. Küldött egy jelet, hogy csak várjak türelemmel, majd odatesz a közelembe egy színházat. És oda is tett.

 

* Külsőleg mennyi elváltozást kívánt meg az előbbi szerep?

Be akarták zsírozni a hajamat. Fölöslegesnek tartottam. A nagy szegénység közepette nem lehet valakinek szép a haja? Csak zsíros, ápolatlan? Ez olyan elképzelhetetlen? Anyám is mindig azt mondta: »De tiszta ing, az van!« Voltam én már hasbeszélő kisfiú is, meg százéves öregasszony. Alapvetően karakterszínésznőnek tartom magam. Ne mondja nekem senki, hogy erre vagy arra a szerepre szép vagyok. Ettől hülyét kapok. Nem vagyok hiú. Ha a szerep megkívánja, körömmel bele a sárba!

* Till Attila új filmje, a Tiszta szívvel milyen helyzet elé állította?

Már a címe is! Engem ilyen filmekbe hívnak. Tilla egy évig castingolt a filmbe, rengeteg próbafelvétel volt. Azt mondta, hogy ő már nem nézegeti ezeket a színésznős színésznőket, neki én kellek. Olyan szeretet árad belőle, hogy elmondhatom: pasitól ennyi bókot én még soha nem kaptam. Különben meg olyan, mint a hurrikán. Ápolónőt játszom a filmben, Túróczi Szabolcs a partnerem, aki tűzoltóként, mentés közben lebénult, és kerekes székbe kényszerült. Én a régi szerelme vagyok, szakított velem, hogy ne nyomorítsa meg az életemet, mégis visszatérek a történetbe.

* Itt is roma nőként jelenik meg?

Sokat töprengtünk ezen Tillával, hogy kimondjuk-e, vagy sem. A Vígszínházban sem mondtuk ki, amikor a Körmagyar takarítónőjét játszottam, amiért Ruttkai Éva-gyűrűt kaptam. Aki rám néz, úgyis látja, ki vagyok, mi vagyok, minek erre rápakolni? A filmbeli esküvőn sem cigány zenére szórakozik a százötven fős vendégsereg. Mulatós zene volt, nehogy a történet átbillenjen. Nagyon tetszett Tilla nyitottsága.

* Érdekes az élet: esküvő a kamera előtt, válás civilben.

Volt már pár szerepem, amelyben menyasszony lehettem! Száz év magány, Makrancos Kata… és most is olyan szép feladatokat kapok! Vízkereszt: Viola. Sirály: Mása. Mikve: Miki. Tele vagyok örömmel és izgalommal. És a fiam is imádja a színházat. Apukája Szegeden nagyon sokat játszott gyerekdarabban. Mindig megnéztük őt. Már félek is, hogy egyszer bemondja…, de most még popsztár akar lenni. Látta a Lumpáciusz Vagabunduszt a Vígben. A végén azt kérdezte tőlem: »Anyukám, miért kell ennyit kiabálni a színpadon?«

* S miről álmodik egy olyan színésznő, akinek sínen van a szakmai élete, boldog a gyermeke, és párja is van, akit szeret?

Családi házra gyűjtögetek. Ez a következő álmom. Felújítani egy régi parasztházat. Úgy érzem, valahol vidéken az élet igazsága. Az a csend, az a nyugalom! Mindenkinek ajánlom. Naponta hálát adok az égnek, hogy lentről is, fentről is figyelnek rám. Nem győzöm megköszönni.